Becsípte a nyakát. AZ ARANY KISASSZONY.
Ha megszoktuk az édes vizet, hát isszuk az édes vizet, és nem vágyakozunk a savanyúra. Víz, víz! Hiába állították oda a határőrző Szent Vendelint a csevice háta mögé, több galibájuk volt már vele, mint amennyi gyönyörűségük. Igaz, hogy jó erős víz, a verebet, fecskét, ha nem magasan röpül fölötte, megkábítja, megfojtja, úgy, hogy az halva bukdácsol bele a levegőbe. Sok apró madárnak lett a temetője.
Mert minek jár alant, aki magasba termett. Az se utolsó dolog, hogy mikor csépelni mentek erre nagy rajokban a brezinai tótok, az egyik, aki megszomjazott közülök, széles kalapjával becsípte a nyakát belőle, s úgy ivott egy nagy kortyot.
Megízlelték egymás után. Persze hogy bor, csakhogy nagyon meg van keresztelve.
A mi utcánk
Mohón nekiestek erre, s abban a tudatban, hogy csakugyan borban dúskálnak, becsíptek a tótok, s olyan táncolást, dalolást vittek végbe a kút körül, hogy egész Bodok összeszaladt a csodájára. Hanem aztán volt emiatt a kút miatt "hiba" is.
Mikor azt a határigazítási pört vitték a majornokiak ellenük, s megnyerték a felső réteket, úgyhogy immár a kút is az ő határukba esett, a prókátor felszámította az eddigi haszonélvezetbe a savanyúvizet is, melynek használata huszonhét esztendő óta naponta gyulladásos hátfájás váltó forintnyi hasznot eszközölt minden bodoki ember egészségi állapotában, minélfogva most ezen kártétel egy kerek summában lészen visszatérítendő a majornokiaknak.
No, ha ezt így ítéli meg a tekintetes vármegye, nemcsak az egész határ úszik utána a kútnak, de a hajszálaik sem az övék többé.
- Igen, ultra fontos, hogy azt érezze, nem égő viselni.
- Nyomtatóbarát változat
- Az ideg csipkedése a nyakon - Plex Kenőcsök a vállízület becsípett idegéből
A rétet már nem sajnálták, a Szent Vendelinen is segítettek, becsípte a nyakát, hogy: "Ezen Szent Bodok helység költségén emeltetvén, ámbátor most kápolnástól, mindenestől a majornoki határban vagyon, mindazonáltal a bodoki határra ügyel fel", de bezzeg a kút, vagyis az újonnan támasztott követelés miatt nagy rémület volt a faluban. Nem is tudom, mi lett becsípte a nyakát a vége, ha észre nem térnek, s nem fogadnak ők is egy ügyvédet, aki megint visszaperelte a régi határt. De ha elmúlt a veszedelem ez úton, volt még az ördögnek is erre egy gyalogösvénye.
Mert tisztesség minden pártának, ha fényes, de hiába hímeznénk-hámoznánk, ami úgy van, úgy van, a bodoki lányból sose lehet egyéb, mint legfeljebb bodoki menyecske. Más faluból való legény ide ugyan nem téved kérőbe, de még bodoki ember is, ha szerét teheti, idegen helységből hoz magának asszonyt.
Olyan vékony itt a fehérnép erkölcse, mint a suhogó nád, koronája hajló, töve mocsárba vész. S ennek is csak, váltig bizonyítom, az a kút az oka. Színes korsóikkal odajárnak a lányok, arra várják őket a legények. Az a savanyú kút az oka sok édes találkozásnak, sok keserű megbánásnak. Cifrán kiöltözve, ropogós szoknyában, begyesen, kacéran, nyíllal a szemükben úgy húzódnak át, mint a pávák.
Az ördögé már az, aki ezt az utat egy-két évig járja. Mert nem úgy volt ám az, ahogy Gálné, az édesanyja hiszi meg beszéli Az ilyen öregasszonynak éles fájdalom a hát közepén létra van a szívétől az eszéhez! Amilyen pirulós, szégyenlős, hisz gyerek még a Magda, bizony csoda esett, hogy úgy egyszerre rákapott a kúthoz való járásra. Akkor volt az, amikor azok a lókupecek tanyáztak a faluban, s itták az áldomásokat a kocsmában.
A leghetykébb köztük valami Sás Gyuri, ki-kikacsingatott, kijött az ajtó elé is, némelykor pedig útban találta a kis Magdát. Csinos fiatalember volt. Minden esztendőben megfordult itt egyszer, s a legjobb lovakat veszi becsípte a nyakát.
Néha tíz darabot, máskor nyolcvanat is. S erről lehetett megtudni, csinálnak-e vagy se háborút az idén a királyok?
Dr. Székely György
Özvegy Télné mondja, hogy nagyon szemügyre vette azt az éretlen gyereket, a Gál Magdát Tegnapelőtt este szóbeszédbe álltak, tegnap már meg is csipkedte. Igaz, hogy Magda ráütött a kezére, de ma már összecsókolta - milyen kenőcsök segítenek az ízületi fájdalmakban az igaz, hogy rá sem ütött a szájára.
No de a Télné szava nem jár komolynak, kivált a Magdára nézve, mert nem olyan nevelés, sem nem olyan fajta Hanem hogy annyi savanyúvíz fogy egy idő óta a háznál, az mégiscsak gyanús volt egy kicsit. Azon a bizonyos napon is háromszor volt Magda a kútnál. Nem volt odahaza maradása, nyugta, ami a kezeügyén megfordult, mind visszájárul volt megtéve. Gálné asszonyom az interphalangealis ízület rheumatoid arthritise úgy szikrázott a haragtól.
Abbey Clancy - Nemzeti Sport Online
Hova szaladsz már megint? Micsoda dolgod van neked örökösen annál a kútnál? Azt szeretném én tudni, hé? Lángba borult a kis Magda fehér arca.
Egy szót sem tudott volna kiejteni a világért. Ejnye, te, erdei gyík, hogy mered azt a selyemkendőt a nyakadba venni?
Hát hétköznapra való az tisztességes emberek gyerekinek? Hányd le, de mindjárt! Nem vettem én azt sem az alsó végnek, sem a felső végnek. Hanem vettem az Úr házába, vasárnapra. Az Úrnak teljék az ő szent kedve abban a selyemkendőben Magda elpityeredett, s félénken, reszketve hányta le magáról a ruhákat.
Hanem azt mondom, össze ne törd azt az újdonatúj fehér korsót Uram, becsípte a nyakát Istenem, ez már harmadik korsó húsvét óta Mert ha te azt a korsót összetöröd, vissza ne kerülj ide többé! De vissza ne jöjj, mert amilyen igaz, hogy én vagyok az özvegy Gálné, olyan igaz, hogy összetöröm a csontjaidat!
Hallod-e, hej, vesd le még azt a csizmát is! Hosszú, fekete hajából a selyempántlikát kifonta, a szép kis csizmát is levetette. Úgy, mezítláb ment el, mint a zsellérlányok. Gondolkozott, hogy tán el se menjen, de becsípte a nyakát mégiscsak elindult.
Önkéntelen vitte ahhoz az átkozott kúthoz a lába, jobb, ha mondom: szíve.
Alkonyodni kezdett. Csuri Jóska, a bakter, éppen ott guggolt a falu végén a haranglábnál, csak azt várta már, míg a tiszteletes uram tehenei beérnek a csordával, mert ezeknek a megérkezésüktől függ vala az estének pontosan való elharangozása Bodokon.
Hogy van kigyelmed?
Hát csak úgy, hogy sehogy se legyek, még sohasem voltam. Az a legnagyobb bajom, hogy elvesztettem a pátrónusaimat, ezeket a lókupeceket. Pedig érezte ő azt, hogy elmennek. Csak azt az egyet neheztelem tőlük, hogy az én lovamat nem vették meg A Szent Mihály-lovát, hehehe. Azt kínáltam nekik, hihihi! Mikor odaért, egy lélek sem volt ott. Kivette a szép fehér korsót a tarisznyából, a tarisznyamadzagot odakötötte a korsó fülére, megcsörögtette előbb gyerekes kedvteléssel, aztán, mint szokás, nagy óvatossággal lebocsátotta.
Bugyborékolt a víz, míg megtelt a korsó, de ő bizony észre sem vette, hogy megtelt, szeme folytonosan az országúton volt; már azóta ide kellett volna érniök a kupeceknek! Vajon megösmeri-e Sás Gyuri az útról? Jaj, ha megösmeri! De jaj, ha meg nem ösmeri! Bizony megösmerte. Nem azért volt olyan kerek, hamis szeme, hogy ezer lány közül is, messziről ne lássa meg ezt az egyet. Az utolsó kocsin jött, megállította rögtön, s a kúthoz sietett. Éppen jókor jött arra, hogy feladja Magda vállára a korsós tarisznyát.
Szegény Gál Magdának reszketett a keze, sehogy sem bírta megkötni a mellén a tarisznyakantárokat. Nem is voltak jól fölszedve a hóna alatt. Sás Gyuri odanyúlt, megigazította. S ha már olyan közel járt a keze, egyúttal átnyalábolta azt a gyönyörű derekát. Vétek becsípte a nyakát lett volna elmulasztani. Mert akár haza se menjek soha többé!
Bár soha nem mennél. Ne is menj, azt mondom.
Szvoren Edina: (apámék barátja) – részlet az Ohrwurm-jegyzetekből | Litera – az irodalmi portál
Gyere velem, Magda! Megbecsüllek, szeretni foglak. A szelet sem engedem rád fújni, s még a helyet is megfújom, ahova ültetlek. A szenvedély hangja, mintha viharos szél volna, a Gál Magda arcát vérvörösre marta.
Hogyan kezeljük a meghúzott nyakizmot egy kutyában? - Mi Dog Guide
Ne beszéljen így. Ne is szomorítson Magának már felesége becsípte a nyakát. Mondták a többiek Ott élünk mi ketten. Istenem, ne hagyj el!
